A lehető legrosszabb körbe érkeztek a szocialisták: alpári viaskodássá vált az eddig oly büszkén emlegetett belső demokrácia, amit elsősorban a Fidesszel szembeni önmeghatározásra használtak. Kifelé. Befelé persze mindenki tudta, hogy szó nincs itt demokráciáról, sokkal inkább belső harcokról, amely harcok soha, egy pillanatra sem szűntek meg a szocialistáknál. Mondhatni: magukkal hozták a rendszerváltás előtti időkből, amikor egy-egy jó pozícióért mindig belül kellett legyőzni a másikat. Kitanulták ennek technikáit, s hozták magukkal, fittyet hányva a többpárt rendszerre, ahol – normálisan – mégiscsak kívül van az ellenség, nem belül. Sokszor, feltehetően, önmaguk is elhitték, hogy a párton belüli össze-vissza beszéd, a döntések elodázása, visszavonása, semmibe vétele egyenlő a demokráciával. Pedig nem egyenlő. Hanem könnyíti a vetélytárs, esetünkben a Fidesz dolgát. A szocialistákról mindenki tudta – már legalább is, aki figyelte a politikát, annak rezdüléseit -, hogy ha ma valamiben döntöttek, annak másnap, sokszor, az ellenkezőjét lépték, vagy valaki adott egy nyilatkozatot, hogy menniyre nem ért egyet a vezetéssel. Emlékezzünk csak a Bokros csomagra: a megszorító döntések után miniszterek mondtak le, próbálták felpuhítani a kemény döntéseket. Vajon elképzelhető-e ilyesmi a Fidesznél? Elképzelhető-e, hogy bárki fölálljon, akár csak tiltakozni, hogy például Balsai István alkotmánybíróvá jelölélse akkora cinizmus, amivel ő már nem tud azonosulni ? Ugye ilyen nem fordulhat elő. Mádi László engedett meg magának valamikor egy enyhe kritikát; tessék megnézni hová lett szegény fiú.
A szocialistáknál nem így van. Lehet kidumálni, bedumálni, ledumálni, rádumálni. És akkor nagyon szelíden fogalmaztam. A súlyos választási vereség azonban súlyos helyzetet is teremtett. A megosztottság még erősebbé vált, a Gyurcsánynak tulajdonított választási kudarc, a kétharmados erőtlenség nem csak tovább élezte a belháborút, ki is borította annak szennyesét a nyilvánosság elé. Előjött az ötéves minitörténelem: vajon ki vihette ki az őszödi beszédet, ki adhatta oda a Fidesznek? És Szanyi, meg még néhányan a szocialista pártból Gyurcsányt nevezik meg, amire a volt miniszterelnök zárt levélben válaszolt. A zárt levél más neveket tartalmaz; olyan neveket, akik Gyurcsány tudása szerint elkvöthették ezt a merényletet, éppen ő ellene. Illetve: a szocialisták ellen. Mert akárki is tette – ha belső, úgymond szoci volt az illető -, igencsak szűk látókörű lehetett: egy pillanatig sem mérte föl, hogy a tett az MSZP-t fogja tönkre tenni. ( A vitához, itt és most csak annyit: vajon mi érdeke fűződhetett Gyurcsánynak egy ilyen lépéshez? Hiszen, bármennyire is tetszett neki saját szövege, azt csak el tudta voln a intézni, hogy valamelyik rádió, vagy újság, az általa végzett csonkításokkal hozza nyilvánosságra, nem? )
Mindez egy váratlanul összehívott kongresszus előtt történik. Mely kongresszus arra hivatott, hogy lezárja ezeket a kocsmai verekedéseket. Ezért beszélnek egyesek pártszakadásról, ezért Gyurcsány eltávolításáról, ezért békés szétválásról és vagyon osztozkodásról és még ki tudja miről. Azt gondolják, vagy inkább remélik: majd a kongresszus megoldja a helyzetet. Pedig nem fogja. Mégpedig azért nem, mert nincs jó megoldás. Itt és most nincs jó megoldás. Az optimális az lenne, ha képesek lennének félretenni a bokszkesztyűket és a Fideszre koncentrálni. Hiszen azt ma már mindenki látja, hogy ennek a diktatúrának, az orbánizmusnak nem lehet másként véget vetni. De: ez jámbor óhaj. Ha egy párton belűl jobban utálják egymást az emberek, mint a valódi politikai ellenfelet, akkor hiú ábránd összeborulást várni. Ugyanakkor azt is tudja mindenki a párton belül, hogy a szakadás több, mint kockázatos – egymást teszik vele taccsvonalon kívülre. De ha így van, így lesz – akkor mi lesz ? Megmondom: öröm a Fideszben és harc az MSZP-ben. Víz alatti rugdosások, a verbálisan a demokrácia jegyében. Egészen a helyzet tarthatatlanságáig. Nagy kár, hogy addigra egy olyan országban fogunk élni, hogy a belső vitáink engedélyeztetése is a Fidesztől fog függni.
Sok helyes börtönlakóval lesz tele az ország, s majd a rácsok mögött tűnődhetünk azon, minő balgák voltunk; talán együtt elég erősek lettünk volna a fideszbandával szemben.
A magyarok azonban már csak ilyenek: muszáj nekik tönkretenni az életüket.
3 Comments3 Reader’s Comments
Írja meg véleményét!
Legnépszerűbb címkék
Még több blog
Pele, szívemből írtál! Amit az Mszp produkált ideáig, az nem egy potens ellenzéki párt képét mutatta. Hol vannak a programok, az alternatívák? Miért kiérdemesült pártmuftik ülnek a parlamentben, és miért nem fiatalok és/vagy szakpolitikusok? Egy év után még mindig csak azon vitáznak, hogy balra vagy középre? Amikor tudható, hogy TÖMEG csak középen található? Ha az Mszp (vagy Gyurcsány más pártja) nem tölti be az űrt – majd betölti más. Akkor már késő lesz kapkodni, ha elpártolnak a szimpatizánsok.
Mert ha le akarják váltani Orbánékat, megakadályozni a diktatúrának egy különösen undorító – fasiszta – formáját, akkor a belüket is ki kellene már dolgozni – és nem egymás hátba döfködésével!
Nem neveket kellene forró krumpliként az egyik kézből a másikba dobálni – hanem azt tisztázni, ki a felelős azért, hogy NEM KEZELTÉK a kérdést a kommunikációval, hogy átengedték a médiaterepet minden ellenállás nélkül?
Alapvető szervezet-elméleti tézis, miszerint a szervezeten belül vasfegyelem uralkodhat, a szervezeten csakis kívül már jöhet a pluralizmus és a demokrácia. Ebből következik, hogy a belső közös döntéseket minimum bizalmas – semmit kifelé – viták előzik meg, és aztán is, kifelé kuss… Csak az az info. mehet ki, amiben megegyeztünk…!!! Aki ezt az alapszabályt megszegi az előbb-utóbb elbukik.
Mesebeszéd minden, a szervezeten belüli az ún.demokráciáról szóló mantrázás. Hiszen ezzel megbomlik az egység, ami eggyé, egységessé tette az adott szervezetet. természetből vett példával élve, ha egy sziklában túl sok a zárvány, előbb vagy utóbb megnő a repedések száma, majd az egész szétesik darabjaira. Vagyis ezek előbb megtörik az egységet, a homogenitást, majd belső és külső feszültségek hatására széttörik az addig tömörnek látszó tömböt. Valami ilyesmit művel a magát baloldalinak valló MSZP is.
…És mit tesz a Fidesz? Betartja a fenti törvényszerű vas és (vak) fegyelmet. Mindezt tűzön, vizen, és ellenzékiségbe kényszerítve 8 éven keresztül. Képes titkosan és bizalmasan kezelni az ügyeit, határozatait tagjaival (és csókosaival is) kötelezően betartatni stb. Lehet, hogy a fideszesek többet tanultak “a baloldal nagy klasszikusaitól”, mint maga a mai baloldal?
Itt ebben az írásban a tévedés annyi, hogy Gyurcsány Ferenc amin elindídult választásokon, azt meg is nyerte. Az MSZP 2009 tavaszán mondatta le kormányfőjét, akkor az MSZP támogatói bázisa többszöröse volt a mainak. Az MSZP egyes prominensei azt gondolták, ha tehetségesebb vezetőket mind félreállítják, akkor az MSZP majd elnyeri a választók kegyeit. Hát nem így lett, a kormányfő lemondatást követő 3. hónapban EU-s választások voltak. Az MSZP-nek csak 4 képviselője jutott az EU parlamentbe, ekkor már triumviratus azaz zekeres-Lendvai-Kiss vezette a pártot. A választásokat követően Mesterházy-Hagyó-Botka lemondásra szólította fel őket. Ők nem mondtak le, hanem bevették a párt országos elnökségébe Mesterházy-t természetesen ehhez nem kérték a tagság belegeyezését, úgyanúgy, ahogy saját triumvirátusi felhatalmazásukhoz sem. Mesterházy neve miniszterelnök jelöltként már akkor szóba került részükről. Mesterházy nem volt büszke, és nem kommunikálta a 4 év 5 hónapig tartó Gyurcsány-kormány sikereit, sőt elhallgatta azokat, még azt is, hogy az USA-ban és Canadában élő magyarjaink vizummentesen jöhetnek haza, a chengeni csatlakozást sem tartotta sikernek Mesterházy erről is hallgatott a kampányban, mint ahogy sok mindenről. Mesterházy azt gondolta, ha Bajnai megszorításait megszorítás néven emlegeti, akkor nyerni fog az MSZP 2010-ben. Hát nem jött be, kettő egyéni jelölt jutott be a parlamentbe, a többi pedig párt listáról. Mesterházy miniszterelnökjelöltsége bukása után, a frakcióvezetőséget magánál tartotta és megragadta a pártelnöki pozíciót úgy, hogy a júniusi kinevezése után, ősszel újra megméretteti magát több jelölt között, és majd a tagság választhat majd. Az az alapszabály módosítást, mely elvette a párttagságtól azt a jogot, hogy pártelnököt választhasson magának elvették, a mai napig nincs joga a tagságnak, miközben Mesterházy bekebelezte a pártelnöki és parlamenti frakcióvezetői pozíciót. A tagság megújulást akar, és vissza akarja kérni jogait a pártszavazással.Hogy az MSZP előző Kádár-rezsimet kiszolgáló rétegének nem tetszik, az más kérdés. Ha pártszakadás lesz, az a kommunisták miatt lesz, és nem azok miatt, akik nyugatias modern baloldalt akarnak. Nem Gyurcsány a hibás!